Az első jel

A 4-6-os csikorgott a körúton, mintha a sínek is tudnák, hogy ma éjjel valami eltörik.

Álltam a megállóban és próbáltam nem nézni a kirakat üvegén visszacsillanó arcomat. A szemem alatt árnyék, a zsebemben egy gyűrött papír.

• „Találkozzunk éjfélkor.”
• „Ne hozz rendőrt.”
• „A kézirat nincs ott, ahol keresed.”

Az utolsó sor alá csak ennyi volt írva: „KÖD.”